Tipikus közel-keleti szituáció: amerikai katonák járőröznek a "felszabadított" városban, terroristák ütnek rajtuk, robbanások rázzák meg az utcát, beindul a lélekölő mészárlás.
De várjunk csak, ezek a bakák valahogy nem tűnnek kétségbeesettnek, kiégettnek vagy kimerültnek. Megrészegült mosollyal szórják az ólmot, szemmel láthatóan a világ minden kincséért sem hagynák ki a "bulit".
Közelebbről szemügyre véve az osztagot láthatjuk, hogy egészségesebb a nemek aránya, a katonák mobiltelefonjukon csevegnek az otthoniakkal, vagy éppen szemérmetlenül flörtölgetnek, vannak akik a gránátzápor közepette vonulnak el virgonckodni. A harc végeztével pedig az osztag hatalmas partyt csap a barakkban.
Isten hozott az Amerikai Egyesült Államok seregében és a nagyon közeli jövőben.
Rick Veitch háborús szatírája napjaink problémáját vette alapul, a demoralizált, agyonhajszolt hadsereget és az iraki megszállás egyre nyilvánvalóbb kudarcát. Az Army@Love verziójában a megoldás a big business képében érkezett - a csapatszállító járműveken kevesebb a kihasználatlan reklámfelület, mint egy NASCAR kocsin, a nagyvállalatok kisemberei a céges sorozásnak köszönhetően a frontvonalakon harcolnak, a morálért felelős újítások pedig szinte mágnesként vonzzák a fiatalokat. Állandó harc, buli és szex, egy adrenalin-függő generációnak mi kellhet még?
Ez a DC Comics Vertigo részlegénél megjelenő képregénysorozat enyhén szólva is merész és pofátlan, de nem csak üres hatásvadászatról van szó. Az Army@Love szövevényes sztorija néhány katona, a családjaik és a feletteseik életét követi a "fiktív" Afbagisztánban és egy túlságosan hihető abszurd világot tár elénk. Itt minden és mindenki torz tükörkép - a szereplők egytől egyig morálisan sérültek és szinte már nevetségesen sokszínűek: akad köztük ex-bűvész, gyakorló wicca, szellemi fogyatékos, mongol reklámszínész és még sorolhatnám. A technológia is megjelenik, mint a modern élet és hadviselés eleme, de határvonal egyre inkább elmosódik: ugyanaz a szuperkomputer írja a gyári popslágerket, amelyik a szőnyegbombázás koordinálásáért felelős (kellemes női hang érdeklődik, hogy a katonák elégedettek voltak-e a pusztítással).
Az alkotó Rick Veitch nagyot vállalt ezzel a sorozattal. A mérhetetlenül komplex háttér kidolgozása mellett még ő látja el az írói és a rajzolói teendőket is, és ez sajnos meglátszik. Az Army@Love lebilincselő és elgondolkodtató szatíra, de az első pár fejezet igencsak nyögvenyelős, amíg az ember megjegyzi és fejben helyre rakja, hogy akkor a rengeteg szereplő közül most akkor ki kinek a kicsodája és mit miért csinál. Ezen a holtponton átlendülve már nincs probléma, minden világossá és még zseniálisabbá válik, pláne ahogy a sztori szép lassan megmutatja, mennyi minden rejlik benne.
Rengeteg szexjelenet, rajzolt pucérkodás, iraki háború és társadalombírálat csípős humorral - ez olyan anyag, amit még a kábeltévék se nagyon vállalnának be, ilyen kísérletre csak a képregényekben van lehetőség. Mint mindig, a Vertigo most is jó érzékkel válaszott, az Army@Love mindenhonnan pozitív kritikákat kap és én is csak ajánlani tudom - ennél jobb példa nem kell a korlátokat döntögető szórakozáshoz.
A DC Vertigo jóvoltából az első rész ingyen letölthető és elolvasható PDF formátumban (de csak 18 éven felülieknek...!): Army@Love #1
Igen, van aki még mindig nem unta meg a Chuck Norris vicceket. Ez sejthető volt, az interneten nincs olyan, hogy gyászidő, na de hogy pont egy amerikai elnökjelölt cibálja elő a tisztességben megőszülni nem hajlandó texasi kopót, az engem is meglepetéskétn ért. Mike Huckabee kormányzó az alábbi videóval próbál valamit elérni, szavazatokat kucsorogni, vagy talán azt, hogy megmutassa mennyire "képben van", mindenesetre kétlem, hogy egy kínos emléknél többet nyerne.
Kicsit megkésve adta közzé 2006 általa legjobbnak ítélt filmjeink listáját Roger Ebert, Amerika és talán a világ legismertebb/legelismertebb kritikusa. Kórházban feküdt sokáig, emiatt a csúszás, de szerintem még nem voltak ezek olyan régen, hogy ne emlékezzünk rájuk. Jó ürügy régi posztok linkelésére, lehet szemezgetni, nosztalgiázni:
A "zsűri" különdíjasai: Akeelah and the Bee, Come Early Morning, Hard Candy, L'enfant, Little Miss Sunshine (A család kicsi kincse), The Queen, The Three Burials of Melquiades Estrada, Tristram Shandy a Cock and Bull Story, Tsotsi, Volver
Az eredeti cikk Roger Ebert hozzászólásaival: RogerEbert.com
Ugye pár napja elérhető a sokat hypeolt kézikamerás szörnymozi HD verziója. JJ Abrams filmje rengeteg találgatás tárgya... sok kis dög lesz, egy bazinagy dög lesz, esetleg maga Nagy Cthulhu csapja pofán New Yorkot? Meg ilyenek.
A Cloverfield trailerből ki lett vágva az ominózus pár másodperces jelenet, ahol felsejlik a monszta két épület között. Meresztem a szemeim egy ideje, de semmi konkrét nem áll össze - ami persze nem meglepő, nyílván nem lövik le a dolgot már az előzetesben, de jó lenne legalább valamit kiszúrni.
Ötletek, meglátások jöhetnek, élesszeműek nyilatkozzanak.
Már egy hónapja nálunk is fut a nyár, vagy ha úgy tetszik, az év legjobb vígjátéka. Ha a koronát vitatják is, a kincstár állapota nem kérdés, a Superbad az eddig legjobban tejelő high school vígjáték - meg úgy egyáltalán, ideje volt már leváltani a Pitét. Judd Apatow mintha újra felfedezta volna a vígjátékot - ami persze költői túlzás, de a sikerei erre utalnak - csapatával sorra gyártja a nézőket és kritikusokat is egyaránt elvarázsoló filmeket. Ezúttal helycserés támadással győztek: Apatow ült a produceri székbe, Seth Rogen és Evan Goldberg írta a forgatókönyvet a film arcai meg a fiatalabb generáció lett, a Felkoppintvában is feltűnő Jonah Hill és az Arrested Development felejthetlen George Michael-je, vagyis Michael Cera.
A sztori gyakorlatilag egy nehéz nap nehéz éjszakája - két egyetem előtt álló középsulis srác esélyt kap, hogy összejöjjenek álmaik nőivel egy bulin, amihez nekik kellene szolgáltatniuk az alkoholt. Persze ahogy az lenni szokott, semmi sem úgy alakul, ahogy kellene, a sok év alatt egymáshoz nőtt barátok szétszakadnak és minden gebasz beüt, ami csak beüthet.
Az Apatow-mozik sikerének titka az lehet, hogy pofátlanul képben van a mai humor-igényeket illetően - a langyos vígjátékok erőltetett családbarát poénjai kiéheztették a népet a könyörtelenebb röhögtetésre. Mégsem lehet azt mondani, hogy csak az altesti viccekre hagyatkoznak, a 40 éves szűz és a Felkoppintva is több szívvel rendelkezik, mint a menthetelenül tanulságba fulladó sablon-kollegáik nagy része. A Superbad sem egy egyszerű agymenés, sajátos hangulatot teremt és sunyiban nagy filmek és nagy nevettetők szellemét idézi.
Tökéletes kikapcsolódás és emlékezetes vígjáték, a Superbadet nem szabad kihagyni.
KAMEEE HAMEEE! A nap (hét, hónap...) híre, miszerint a kilencvenes évek Transformers-e, a nemzetközileg is monstre népszerű manga/anime háromdimenzióssá avanzsál. Méghozzá nem is akárhogy, amit a hollywood reporter jelentése alapján tudni lehet a Dragonball filmadaptációról:
- Justin Chatwin lesz Songoku
- James Marsters lesz Ifjú Sátán (Spike a Buffy-ból és Prof. Milton Fine a Smallville-ből)
- a többi szereplőt még keresik, a forgatás valamikor az év vége felé kezdődik
- a rendező James Wong, akinek produceri és írói múltja nagyobb, mint a rendezői, ő dirigálta a Jet Li féle The One-t és a Final Destination első és harmadik részét
- a producer Stephen Chow, a Kung-Fu Hustle (Pofonok Földje) és a Shaolin Soccer alkotója
- a szereplőket a 87Eleven nevű kaszkadőr cég készíti fel a filmre, akik ezeken a filmeken dolgoztak eddig: A Mátrix, A Bourne csapda, Mr. & Mrs. Smith, 300
No, lehet spekulálni, hajrá. Nekem tetszik, amit eddig tudni lehet, bár az még mindig nagy kérdőjel, hogy hogyan is fog kinézni az egész, milyen stílus fog dominálni (szimpla röpködős kung-fu? sci-fi? akció-vígjáték?) és a terjengős Goku Saga melyik korszakát dolgozzák fel (sárkánygömb-keresés, harcűvészetek nagytornája, űrben bunyózás, stb.)
Egyebet nem nagyon tudok hozzáfűzni a hírhez, szerintem mindenki velem örül és várja a további infókat.
Énekeljük együtt, hogy mocskos k*rva ORTT.
U.i.: tudom hogy Goku és Piccolo az eredeti, nekem a magyar verzió ragadt meg.
Kicsit megkésve adta közzé 2006 általa legjobbnak ítélt filmjeink listáját Roger Ebert, Amerika és talán a világ legismertebb/legelismertebb kritikusa. Kórházban feküdt sokáig, emiatt a csúszás, de szerintem még nem voltak ezek olyan régen, hogy ne emlékezzünk rájuk. Jó ürügy régi posztok linkelésére, lehet szemezgetni, nosztalgiázni:
