RSS Feeding Frenzy
|
Archívum: 2007. február bejegyzései
Death Note
Desu nôto - Itt a remek példa arra, hogy egylövetűnek hangzó alapötletből mekkora mestermű születhet. Van egy notesz, amibe ha valakinek a nevét beleírják, az illető meghal. E? Ok, gyilkos notesz, hogy lesz ebből mese, sok-sok részes mese? Egyszerű, baszd ki az ablakon az eddig kőbe vésett manga/anime trendet és voilá, már sínen is vagy. Illetve shonen (heh).
Akárcsak a Bleach, a Death Note is shinigamikkal, azaz halálistenekkel kombózik, de csak annyira, hogy elindítsa az eseményeket. Kis ismertető következik, minimál spoiler, az első epizód első felében kiderül minden:
Egy unatkozó death god az emberek világába pottyantja noteszét, ahol egy ambíciózus középiskolás, Light (ez a neve, de tényleg) találja meg. A notesz precíz instrukciókkal van ellátva: akinek a nevét leírod, az 40 másodpercen belül meghal, az illető arcát ismerni kell, hogy ne legyen tömegbaleset egy "Kovács János" esetében, alap effekt szívinfarktus, de a név leírását követő 6 percben bármilyen körülményt meg lehet adni (autóbaleset, öngyilkosság, stb.).
És innen lesz igazán szép a dolog. Light ugyanis nem kezd el drámázni, hogy jajistenem mi ez, meg etika, meg egyéb unalmas dolgok, hanem rögtön elkattan és jobb világot akar teremteni. Világszerte hullani kezdenek az ismert bűnözők, de nem ám apránként, hanem tucatjával, a jelenség azonnal kult lesz és a fél világ megváltó Kira ("killer" japán kiejtéssel) néven üdvözli a titokzatos igazságtevő munkásságát. A rendőrség persze nem drukkolhat neki, kötelességük elfogni Kirát. Itt jön képbe L, a nemzetközi mystery man, akinek nevét és arcát senki nem ismeri, de a világ legjobb detektívje. L szövetkezik a zsarukkal Light elfogására és körülbelül innen kezdődik az igazi sztori. No tehát, van egy gyilkos notesz és két ember akik nem ismerik egymás arcát, vagy nevét, de eltökéltek egymás kinyírásában. A Death Note zseniális minden téren, hiszen teljesen újszerű élményt nyújt, amellett, hogy végig profi és kiforrott marad. A hangulat sötét és nyomasztó, igazi vér nélküli suspense-horror. A sorozat legnagyobb dobása az unalomig ismert témák elfelejtése, itt nincsenek "technikák" (kame hame, harci stílusok, ecetera), nagy párbajok, fárasztó poénok és klisé karakterek. Itt az agyé a főszerep, a logikai manőverezésé és a nyomozásé, épp csak annyi misztikummal, hogy ne legyen túl száraz a dolog. A klasszikus jó vs rossz felállást is ki lehet dobni az ablakon, senki sem egysíkú, nincs egyértelmű állásfoglalás - a narráció fő szemszöge az isten-komplexusos sorozatgyilkos Light, amolyan középiskolás japán Dexter módra, ha úgy tetszik. L és Light, a két géniusz csatája eddig 20 részt ért meg anime formában, sokkal többet originál mangaként, ofkorsz, valamint két élőszereplős film is készült, a harmadik hamarosan jön. Elkezdtem nézni az első filmet, de az anime után elgé nagy csalódás volt és nem bírtam végig, mivel egyrészt a sorozatból már ismert alapsztorit viszi, másrészt nagyon low budget, nagyon gagyi, én inkább az animét ajénlanám mindenkinek első megtekintésre. A Death Note már csak azért is alap, mert nagyon új és nagyon eredeti, nem tudnék hozzá hasonlót mondani, ezt látni kell. Nem csak ázsiafanoknak. Essünk túl rajta - Oscar tippelgetés
Best Motion Picture of the Year
Resident Evil: Extinction
...avagy A Majmok Kaptára, Mad Milla és Fallout lopás amire nincs ötletem. A második rezident gonosz film után nem'tom mit várjak, ezek a mai trailerek már nem megbízhatóak. Lesz überzombi (haladni kell a korral), bögyös pisztolyos nők meg posztapokaliptik nyomor, plusz hardrokker zene. Hümm. Friss ropogós hivatalos oldal erre.
Stranger Than Fiction
Nagyon vártam ezt a filmet, az előzetes afféle Kaufmann utánérzést sugallt és az ilyenekre mindig vevő vagyok. Az utóbbi években megszaporodott az ilyen történetek száma, nevezetesen ahol a cselekmény alapja egy meg nem magyarázott mesebeli, szürreális helyzet - például egy nap többszöri újraélése az Idétlen időkigben, vagy egy titkos alagút felfedezése egy híres színész agyába a John Malkovich menetben. Persze vannak kommerszebb alkalmazások is, mondjuk a nők agyában olvasó Mel Gibson, de általában jó dolgok szoktak kisülni a mértékkel adagolt természetfelettiből. A főhős ezúttal Harold Crick (Will Ferrell), egy modern amerikai adóhivatalba helyezett Akakij Akakijevics egy nap arra ébred, hogy rejtélyes női hang narrálja minden mozdulatát. Eleinte még csak megkérdőjelezi ép elméjét, de amikor Harold meghallja mesélőjétől, hogy élete története hamarosan tragikus véget ér, pedánsan felépített kártyavár élete összeomlik. Küzdeni és kutatni kezd, szövetségest (Dustin Hoffman) és szerelmet (Maggie Gyllenhaal) talál útközben, ezalatt pedig az írói válsággal küszködő írónő (Emma Thompson) megszállottan próbálja kreatívan kinyírni könyvének karakterét... A Stranger Than Fiction remek film, nem bombasztikus, de intelligens, türelmes és stabilan felépített. Will Ferrel nagyon megtévesztő a posztereken, különösen legutóbbi filmjei miatt - alpári poénok itt nem lesznek, a humor visszafogott mosoly és megszeretett karakterek formájában van jelen. Mint egy jó könyv, úgy bilincsel le a látszólag halvány sztori, a végére pedig őszintén lehet drukkolni a szerencsétlen főhősnek, mindezalatt pedig észrevétlenül elmélkedhetünk életen, halálon, szerelmen, karórákon és édes süteményeken. Összeségében nem ér fel a Charlie Kaufmann viziókhoz, de ettől függetlenül az elmúlt év egyik kiemelhető filmje, érdemes megnézni. < trailer > < official site > < IMDb 7.8 > < rottentomatoes 74% > Darth Dick
Volt egyszer egy Hegylakó
Úgy tűnik, hogy a Highlander franchise végleg beállt a Hellraiser és a Prophecy sorozatok közé. Egykor sikeres filmek mára már csak Kelet-Európában forgatott dvd-re megjelenő folytatásokként élnek tovább. Szomorú, de tény, hogy az első McLeod mozi volt az egyetlen igazán sikeres, a többi már csak rókabőr, viszont a hat évadot megélt tv sorozat szépen teljesített. Felrázta a hájlendör mitológiát, kaptunk Adrian Pault és indokot új filmekre. Ez volt a Higlander: Endgame, még 2000-ben, aminek trailere láttán szívünk nagyot dobbant, előkapartuk a Queen számokat és úgy egyáltalán, reménykedtünk, hogy lesz még nagy Skócia. Hát nem, az Endgame hatalmas csalódás volt, temettük halhatatlanokat. Hét évvel a végjáték után még kinyúlnak a sírból, mert Romániában forgatni olcsó és az egykori tévés színészeknek sincs jobb dolguk.
Highlander: The Source - vagy Hegylakó: A forrás, magyar címet még nem tudunk, sőt, a film még hivatalosan nem is jött ki, majd valamikor 2007 második felében lehet lesni a kölcsönzők B polcát, de mint oly sok minden, már hozzáférhető interneten egy nézhető verzió. Nézhető úgy mint képminőség. A kardforgató halhatatlanos sztori régi nagy kedvenc, minden hibája ellenére, akkor is megnéznék egy folytatást, ha fekete-fehér bábjáték lenne német alámondásos hanggal. McLeod és néhány társa a misztikus "Forrás" után kutat a közeli sötét jövőben. Senki nem tudja, hogy mi ez valójában, csak annyit, hogy nagy erejű és köze van a halhatatlanokhoz. A sztori elég alpári, bár vannak benne jó ötletek, mint mindig, de a kivitelezés szánalmas. Duncan McLeod itt kevésbé őskemény, inkább csak a nője miatt gyötrődik, Adrian Paul kissé belefásulhatott már a szerepbe. A párbeszédek nevetségesek vagy feleslegesek, a főgonosz egy vicc, a vágás pedig szembántóan kaotikus (pedig ilyenekre ritkán figyelek). A befejezés hatalmas csalódás, sok hűhó lófaszért - se. A hivatalos oldalon ott a közlemény, hogy ez még nem végleges verzió, még vágnak meg szerkesztenek a producerek, de kétlem, hogy bármit is dobna a dolgon. Kár a McLeod klánért, a The Source minden szempontból tipikus B gagyi, nem is értem ennyi évvel a legutóbbi bukás után miért kellett erőltetni a dolgot. Nem baj, ahogy a szlogen is mondja: There can be only one, and another one, and another one, and another one... Psych - A pszichokamu
Röviden arról szóla sorozat, hogy a főhős igazán jó megfigyelő. Tudom, ez nem hangzik túl nagy dolognak, de ha belegondolunk, a John Doe-t két évadig tartotta életben, hogy a csávó csomó dolgot tudott. A cím tökéletesen félrevezető, mert nem rendelkezik semmilyen természetfeletti képességgel, egyszerűen szétnéz, és ebből következtetéseket von le, amiket a pilot fintora miatt kénytelen látomásokként feltűntetni, mert csak így hiszik el neki.
„Ha azt akarod, hogy az emberek higgyenek neked, úgy kell tenned, mint aki hazudik”
A sorozat vicces, és remekül összeollózott. Van benne apa fiú visszaemlékezés, mint a Dexterben. Egy rész alatt legalább 3x mellényúl, mint a Houseban. És felejthetetlen hullafelfedezések, mint a Law and Orderben „Jézusom, egy holttest”. Van szép nő, néger sidekick, szigorú, de megértő főkapitány, és örök ellenlábas, akinek a marcona külseje szívet takar. A főhős pedig az az életművész, aki mindenki mindig is szeretett volna lenni, de persze nem lett, mert az igazi élet nem így működik.
Lehetetlen bűnügyek, elékéesztően idétlen víziók, és remek epizódszereplők, még Sulut is behozzák a Star Trekből, aki megint önmagát játssza, vagyis a színészt, aki Sulut játszotta a Star Trekből. Győnyörű nők, akikről néha kiderül, hogy gyilkosok, néha pedig egyszerűen azért tűnnek el, mert meg vannak gyanúsítva, hogy gyilkosok. Látom, hogyan válhat ez egy idő után unalmassá, de most még nem az, és kitartóan vicces, miközben az izgalmak folyamatosan tűnnek fel, míg el nem jön a végső epikus levezetés, mikor kiedül, hogy Mustár ezredes tette a könyvtárban egy gyertyatartóval.
Tényleg megfogott a sorozat, sajnos epizódikus jellege miatt soha nem fogja kinőni magát igazán nagyra, ahogy a függőben lévő szerelmi szálak is maradnak függőben, ahogy a Helyszínelőkben még a 7. évadra sem sikerült Grisomnak lefektetnie a kamion-átfér-a-fogaim-közt lányt, de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy vicces, de nagyjából hihető történések, és a konklúzió, ha jobban odafigyelsz a dolgokra, fele annyira sem leszel elveszett, mint a többiek ezen a sárgolyón. Talán még fizetést is kapsz érte.
|
